Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Félelmek és szorongások

2008.12.14

FÉLELMEK ÉS SZORONGÁSOK

Életünk sokféle helyzetét hatja át izgalom, bizonytalanságérzés, félelem vagy akár szorongás. Ez az érzés figyelmeztet egy-egy helyzet, esemény kitüntetett fontosságára, védelmez a veszélyektõl, segít azzal, hogy a figyelem középpontjába helyezi az aktuális életeseményt. Sokszor viszont elszabadul a szorongás, kellemetlen mértéket ölt. Kövek a gyomorban, gombóc a torokban, jeges bénultság vagy dermedtség a végtagokban, halálfélelmet idézõ szívszorítóérzés gátolja a józan gondolkodást és a cselekvést, a sikert, a teljesítményt.


A figyelem középpontjában

Kinga élénk, felszabadult gyermek volt. Szívesen mesélt, szerepelt mások elõtt. Amikor középiskolába került, fokozatosan megváltozott. Zavarba jött, ha felszólították, bíborszínűvé változott arcszíne, akkor is, ha tudta a választ. Egyszer kinevették társai egy megjegyzéséért, ez a helyzet mély nyomokat hagyott benne.

Társaságban, barátai között inkább a hallgatást választotta, nem kezdeményezett beszélgetést, nem szólt hozzá az aktuális témájához, egyre görcsösebbé és visszahúzódóbbá vált. Késõbb kerülni kezdte a társaságot, félelemmel töltötte el, ha a többiek elõtt kellett megszólalnia. Attól tartott, nem oda illõ dolgokat mond, kinevetik.

Legjobban a feleletektõl, vizsgáktól szorongott, rendszerint valódi tudásánál rosszabbul is teljesített. A kudarcoktól való félelem még jobban aláásta önbizalmát, fokozta passzivitását, reménytelenség érzését.

A serdülõkori szorongások egyik kiváltója az, hogy a fiatal számára különösen fontossá válik a kortársak véleménye, értékítélete. Szeretne megfelelni, vonzónak, érdekesnek mutatkozni. Egy-egy gúnyos nevetés, akár már a megaláztatást is jelentheti az érzékeny tinédzser számára. A rosszul sikerültnek érzett megnyilvánulások maradandó nyomokat hagyhatnak az illetõben, görcsössé válhat a szereplés, szorongatóvá a figyelem középpontjába kerülés. Késõbbiekben gátlások szõhetik át a spontán viselkedést, az oldott, szabad megnyilvánulásokat.



Lámpaláz vagy bénító szorongás

Szereplés, vizsga vagy bármilyen más teljesítményhelyzet során természetes dolog az izgalom, az enyhe lámpaláz. Bármilyen furcsa, kismértékű szorongás segíti a sikeres szereplést, mert a figyelem középpontjába helyezi az eseményt, serkenti az emlékezetet, az érzelmi beállítódást. Sajnos az izgalomnak csak enyhe mértéke ilyen jótékony hatású, nagyobb fokú szorongás, már gátolja a memóriát, rontja az asszociációkat, rossz benyomást kelt, aláássa az eredményes feladat megoldást.

Egy-egy kevésbé sikeres, agyonizgult szereplés önmagában is fokozza a szorongást, a bizonytalanságot, rombolja a következõ teljesítés eleganciáját. Meg lehet tanulni az izgalom ideális szinten tartását, persze ehhez a tárgyi tudás is nélkülözhetetlen. Egyik lehetõség, hogy az illetõ énerõsítõ módon próbálja befolyásolni önmagát. Nem azt mondogatja, hogy úgysem tudom, nem fog sikerülni, hanem: tudom, sikerülni fog, nyugodt, magabiztos leszek stb. A másik lehetõség, hogy a helyzet túlzott érzelmi kitüntetettségét csökkenti, tudatosítja magában, hogy nem ez a vizsga stb. lesz élete legfontosabb napja, nem érdemes eltúlozni a jelentõségét stb.


Nyugtalanító fantáziák

Árpádnak serdülõkorában sok szokatlan gondolata és fantáziája támadt. Zavarba jött szexuális érése kapcsán egyre gyakrabban jelentkezõ képzeteitõl. Álmodozott a telt keblű biológia tanárnõrõl, sztárokról és osztálytársnõkrõl egyaránt. Egyik pillanatban úgy érezte, nem eléggé férfias, termete, alakja, arcvonásai, magatartása nem vonzó a lányok számára. Máskor � magabiztosabb hangulataiban � agresszív szexuális fantáziák tódultak akaratlanul is a tudatába, amelyek miatt mardosó bűntudatot érzett.

Nagyon könnyen indulatos lett, ez is bizonytalansággal töltötte le, különös gondolatai támadtak halálról, magányról. Néha, amikor a tükörbe nézett, idegennek érezte magát, zavarba hozta, hogy ez a félig-meddig érett férfi, ez is õ. A felnõtt világ nem vonzotta igazán, nem nagyon akadt sem kortárs, sem felnõtt barátja, akihez fordult volna nyugtalanító gondolataival.

A kamaszkori változások érintik a fiatal családi helyzetét, kapcsolódását a kortársakhoz, a másik nemhez, de saját személyiséghez, �énjéhez� is újfajta módon kell viszonyulnia. Be kell építeni önmagába a biológiai változásokat, (a férfivé vagy nõvé válás külsõ jegyeit), ki kell dolgozni az azonosulást a nõi vagy férfi nemi szereppel, meg kell találni a hangot a felnõttekkel.

Ez a testi- és lelki érési idõszak sok-sok új konfliktust szül, növeli az önértékelési zavarokat, zaklatottságot, érzelmi labilitást, nyugtalanító fantáziákat is teremthet. Nagyon gyakran a serdülõkori szorongások a saját énre, külsõre, szexualitásra vonatkozó téves vagy túlzó elképzelésekbõl erednek. Az ilyen fantáziákat, negatív érzéseket ritkán osztják meg a fiatalok tapasztalt felnõttel, rendszerint szégyenlik, titkolják. Amúgy is ingatag önértékelésük nehezen viselné el egy intim témájú beszélgetés kétes kimenetelét.

A leggyakoribb a külsõ miatti aggodalom. A tinédzserek igencsak kritikusan és aprólékosan figyelik önmagukat. Orruk, szájuk, szemük, alakjuk, stb. mind-mind szigorú vizsgálat alá kerül, és ritkán megnyugtató az eredmény. Ha a külsejét a serdülõ nem találja sem vonzónak, sem érdekesnek visszahúzódóvá válhat, szorongást okozhat számára a legbanálisabb csoporthelyzet is. Amennyiben nem kap segítséget, önbizalom erõsítõ támogatást, késõbb, fiatal felnõtt korban komoly kapcsolati problémák, beilleszkedési nehézségek származhatnak ebbõl


Romba döntött ideálok

Serdülõkorban az érdeklõdés, a gondolkodás elõterébe kerülnek az élet és halál, a társadalom, az emberi értékek nagy kérdései. A fiatalnak szembe kell néznie azzal, hogy a világ olyan, amilyen, az emberek jók és rosszak is egyszerre. Sokféle gyarlósággal, kicsinyességgel, igazságtalansággal kell megküzdeni.

Ez azért is nehéz, mert a gyermekkor konfliktus kezelõ eszközeit már �kinõtte� a kamasz, a felnõttre jellemzõeket még nem sajátította el. Így azután hol gyerekes, hol felnõttes az ifjú viselkedése, sok kétség, gyötrõdés kísérheti egy-egy helyzet megoldását, próbára téve az amúgy is sérülékeny önbizalmat.

A mulandóság, a szeretett személyek elveszítésének lehetõsége, a saját élet értelmének megkeresése mind-mind szorongással, bizonytalansággal töltheti el a serdülõt. Elõfordulhatnak elalvás elõtti szorongások, halálfélelmek, rémálmok, túlzott érzékenység, nagyfokú hangulati- és érzelmi labilitás

A tinédzserek egy része könnyedén viseli az átmenetet a gyermeki létbõl a félig meddig felnõtt létbe. Ők a dolgokat, eseményeket összefüggéseiben képesek látni, a másik szemszögébõl is meg tudnak ítélni egy-egy helyzetet, ez javítja a tájékozódásukat, csökkenti a bizonytalanságukat.

Vannak serdülõk, viszont, akik sok-sok válságot és vihart élnek meg, nehezen találják az eszközeiket, rendszeresen alulmaradnak konfliktusaikban. Szorongásokkal, félelmekkel, túlzott csalódottsággal, daccal, ellenállással, visszahúzódással reagálnak az ideálok elvesztésére.

A sok tõrõl eredõ kamaszkori szorongások és félelmek hozzátartoznak a serdülõkori változásokhoz. Stabil, érzelmi biztonságot nyújtani tudó felnõtt, akár szülõ, pedagógus vagy barát sokat segíthet, nem pusztán tanácsaival, megnyugtató, önbizalom erõsítõ szavaival, hanem példát jelentõ konfliktusmegoldásaival, életvezetésével is.

Nehezebb dolguk van azoknak a tizenéveseknek, akiket konfliktusokkal terhelt környezet vesz körül, sem érzelmi támogatást nem kapnak eleget, sem követendõ értékeket nem tapasztalnak. Tartósan fönnálló, nagyfokú, teljesítményt akadályozó szorongás, túlzott gátlásosság és visszahúzódás esetében érdemes szakemberhez fordulni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

barath_zita@freemail.hu

(Baráth Zita és Fanni, 2009.01.10 22:10)

Nagyon tetszik nekünk a rovat, sok érdekes, hasznos információt tudhattunk meg!
Gratulálunk!

 

 





Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 177054
Hónap: 2060
Nap: 54